Önpingpong

Az emberekre amikor rátör az idétlenség, valójában remekül egy tudják magukat szórakoztatni akár egy tollal, egy sörös doboz fülecskével egy kulccsal vagy bármivel, amivel éppen elérhető közelségben van. A kreativitás határtalan.

Láttam már ilyet is az állatvilágban. Egy kutya és hat macska gazdájaként volt szerencsém nem egy önszórakoztatás szemtanújának lenni. A kutyám például rendszeresen maszturbál. A kerti tavacskánkban is halak oda-vissza úszkálása is valamiféle önszórakoztatás. Mit élvezne ugyan abba, hogy egy helyben lebeg?

Mi a helyzet a bogarakkal? Valószínűleg a méhek nem hobbikertészként járják a virágokat, nekik fontos feladatuk van. Vagy a vándorló hangyáknak hol szórakozás az, amikor megfogják a tojásokat, elvonulnak vele valahova, majd vissza, majd megint el, majd megint vissza? Hah, a királynőnek biztos remek móka, hogy több millió pasit vesz rá arra, hogy kívánságát teljesítve oda-vissza rohangáljanak, de szegény dolgos alattvalóknak nem. A rózsabogárnak pedig egyenesen fájdalom az élet, szó szerint, hiszen amint valami akadálynak repül, a földre zuhan és eljátssza a hattyú halálát. Neki nem hogy szórakozás nincs, még boldog élete sem.

Ma éjszaka társam egy aprócska éjjeli lepke. Az erkélyen ülve, a laptopon gépelgetve, egyszer csak egy fényéhes kis lepke koppant a képernyőn. (Tudom, hogy az utóbbi években elterjedt mindenféle diéta, bár pontosan egyiket sem ismerem, amit az is bizonyít, hogy kövér vagyok, na de hogy már egy lepke is a fényevéssel próbál karcsúsodni?). Utána a billentyűzeten. Utána a képernyőn. Utána a billentyűzeten. Pingpongozott, ő volt a labda és az ütő is egyben. Időnként elszúrta az ütést, és akkor vagy a karomról pattant vissza vagy a lábamról. 

Elismerően néztem rá és fejet kellett előtte hajtanom. Számára a szórakozás összefügg az egészséggel: fényevő diétán van és önpingpongozással sportol. Közben pedig lelkiismeret furdalás fogott el. Elvégre még egy kis lepke is többet tesz a jó alakjáért, mint én.