Az ember élete során biztos, hogy meg fog élni egy rossz kapcsolatot. Egy olyat, ahol csak egy játékszer, ahol a másik fél csupán meztelenül szeretné látni, érinteni és összeforrni vele.
Van, amikor megéljük ugyanezt, csak nem a testünkkel, hanem a lélekkel.
Meztelenül akartál látni, ahogy én is Téged. Nem a testet, hanem a lelket. Levetkőzni mindent magunkról és csak a csupasz lelket látni, a lélek olyan részeit, amelyet senki más. Egymás lelkét akartuk érinteni, majd összeforrni.
Micsoda abszurdum azt hinni, hogy helyes megoldás a lélekkel azt tenni, ami a testtel csak kihasználás!
Mégis elhittük. Sikerült is egymást levetkőztetni. Testileg és lelkileg. Összeforrtunk testileg is és lelkileg is.
Hiba csúszott be... Mégis miféle?
Levetkőztettük egymás lelkét meztelenre és mintha nem ezt az eredményt vártuk volna. Mintha elképzeltük volna egymás lelkét csupaszon és mégsem az amit látunk.
Vagy a fene tudja...
Most mégis itt fekszünk, egymástól távol, kisemmizve, lemeztelenített lélekkel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése