Köztudott, hogy 2018-ban már hol tart a tudomány világa. Az emberi test összes alkotó eleme felsorolható, azonban van egyetlen egy részünk, amely megmagyarázhatatlan és nem kézzel fogható: a lélek. Minden emberben ott van, még ha lelketlennek is nevezik.
A lélek mozgat minket, ez késztet cselekedetekre, ez éltet. Láthatatlan, pedig mindig mindenhol jelen van. Minden interakció során lelkek találkoznak egymással. Egy szülő-gyermek kapcsolat és párkapcsolat során lelkek találkoznak, sőt, még a buszon a mellettünk ülő vadidegen ordítozik a telefonba, akkor is lelkek találkoznak. Talán az ő lelke megsérült éppen és mivel akaratlanul is odafigyelünk rá, a lelkünkkel figyeljük őt.
Mindenkinek kialakul a lelke, ami függ a neveltetésről, átélt tapasztalatoktól és minden egyéb körülményektől. Két ember szorosabb kapcsolata során pedig kissé átformálódnak a lelkeink, hasonulnak egymáshoz, vagy éppen taszítják egymást.
Az életünk során keressük a párunkat. Mindenki egy olyan párt szeretne választani magának, aki a lelkitársa lehet, akinek hasonló a lelke. Tökéletesen azonos lélek nincs, mégis ha megtaláljuk az igazit, akkor a lelkeink elkezdenek hasonulni. Vagy ellenkező esetben háborúba lépnek egymással.
Egyértelmű, hogy amennyiben a hasonulás gond nélkül lezajlik, akkor minden rendben van. Megismerem a lelkedet, Te is az enyémet, és elkezdünk hasonlítani egymásra, ami egyetértésekben, tiszteletben nyilvánul meg, vagyis ha nem pont ugyanúgy képzelünk el, ahogyan a másik, akkor tiszteletben tartjuk, hogy más véleményen van, ezzel pedig újra közelebb kerül egymáshoz a két lélek. Hogy juthatunk el mégis a háborúzó lelkekhez? Piszok egyszerűen. A legnagyobb gond az észrevehetetlenség. Amennyiben fogok egy géppuskát és a fejedhez tartom, nyilvánvalóan kétszemélyes háború fog kezdődni, de ha a lelkek fegyvert fognak egymásra, az nem látható. A kezdet ugyanaz, megismerjük egymás lelkét, a hasonulás is elkezdődik, de egy hiba csúszik bele.
A kézzel megfoghatatlan dolgok más kézzel megfoghatatlan dolgokhoz kapcsolódik. Talán nem is jó megfogalmazás a dolgok, elvégre azokat pont hogy meg lehet fogni. A boldogsághoz szükség van szeretetre, jó közérzetre. Ki tudná ezeket pontosan definiálni? Minden ember számára mást és mást jelent. Egy darab banán mindenki számára ugyanazt jelenti, megfogok egyet és lerakok eléd. A szeretet nem tudom megfogni és lerakni eléd. Elsőként pedig azt kell megértenünk, mit jelent a szeretet nekem és mit jelent a szeretet neked. Ha megadjuk egymásnak a szeretetet, akkor a boldogságot is "eléd tudom rakni".
A léleknek szüksége van boldogságra, szeretetre és sok más, kézzel megfoghatatlanra ahhoz, hogy életben maradjon. A hiba sokszor ezekben rejlik. A túlzott szeretetben. Ha én túlságosan szeretlek, vagy Te engem és magunkhoz kényszerítjük a másik lelkét: megfojtjuk. Megfojtjuk egymás lelkét. A lélek ugyan életben marad, de félni fog és menekül. Eleinte felveszi a harcot, küzd, amíg tud, végül menti magát, mielőtt megfulladna. A lélek ekkor különleges viselkedést tud produkálni: kiválasztja kihez hogyan viszonyuljon. Számodra meghal, miközben másik számára még életben van.
Ha zokogsz, én pedig közönyösen nézlek: megölted a lelkemet.
Ha zokogsz, én pedig magamhoz ölellek: a lelkünk közelebb kerül egymáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése