Vég és Kezdet
(megtörtént eset)
- Látlak még? - kérdezte.
- Nem tudom...- mondtam.
Nem tudtam, mit mondani neki. Nem akartam hamis álmokba ringatni. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
Nem ígérhettem meg, hogy még egyszer összejövünk, mert tudtam, hogy erre semmi esély. Ha valami egyszer már nem működött, nem fog máskor sem. Azt sem mondhattam, hogy nem, soha többé nem fogunk, mert pontosan tudtam, hogy mit vesztek vele, és talán soha nem találok még egy olyat, mint ő, és még visszasírom. Csak annyit tudtam mondani, hogy nem tudom.
Még az utolsó erejével kapaszkodott belém. Mindent megtett, hogy tovább maradjon, és minden perc aranyat ért neki, amit még velem tölthetett. Én azt kívántam, menjen már. Arra várt, hogy visszavonok mindent, amit mondtam. Pedig nem mondtam rosszat. Nem is adtam elfogadható magyarázatot. Egyszerűen nem tudtam szeretni. Hallgattam a megcsalásról. Hallgattam arról, hogy egy másikkal járok randizni.
Beült a kocsiba és elment. Felmentem a lakásba, leültem. Nem tudtam sírni. Egyáltalán nem voltam szomorú. Bántott, hogy megint egy rendes, normális férfinak bizonyítottam be, hogy ne bízzon a nőkben, mert rendes, normális lányok nem léteznek.
Felszabadultam. Büszkén meséltem egy kedves barátomnak, hogy végre, nincs pasim, szabad vagyok. Talán egy kicsit azért, hogy titkon tudtára adjam, hogy én adok neki esélyt, Ő pedig nem habozott kapni az alkalmon, hogy bebizonyítsa, olyan jövőt kapok Tőle, hogy nem fogok visszasírni senkit a múltamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése