Én, te. Mi

Én, te. Mi

(Ajánlom Tominak)

Csak egy szó a mondatok rengetegében. Egy szó, mely teljesen természetesen hangzik el, mégis olyan raggal, hogy a vonal másik végén könnybe lábad a szemem a jól eséstől. Lakásunk.

Csak egy kis pihenés a bútoraim szerelése után, ami félig kész állapotban áll a szobában, körülötte szerszámok; fúrók, csavarhúzók...

Csak két kék, műanyag pohár. Mert még nincsenek normális pezsgős poharaink a szilveszteri koccintásra

Csak két ember. Csak néhány apróság, mégis olyan érzést kelt, mint amikor először költözünk első, közös lakásunkba. Apróságok, melyek azt sugallják, hogy nincs meg mindenünk, de ami van, az éppen elég, mert együtt vagyunk.