Köszönöm, hogy szerethettelek

 Március volt. És én belédestem.

Rég beszéltünk már. Nem haragudtam rád, te sem rám. Semmi baj nem volt köztünk. Egész egyszerűen más vizekre eveztünk, nem volt időd keresni, én pedig nem erőltettem, hogy keresselek. Jó volt ez így, hiszen végleg elengedtelek, és nem féltem attól, hogy egy-egy újabb kedves szavad, egy kedves hízelgésed visszaránt abba a súlyos vasakkal körbevett börtönbe, ahol tartottál. Ahol az érzéseimet tartottad, ahonnan nem engedted ki azokat. Te voltál a zsarnok megmentőm.  Túl szépnek láttalak.

Nem haragudhatok rád, mert talán lett volna választási lehetőségem. Talán mondhattam volna azt, hogy ezt az ajánlatot nem fogadom el, köszönöm szépen. De belementem, mert játszani akartam a játékodat. És te megtanítottál játszani. Nem mellesleg szerettelek. Ittam a szavaidat.

Segítő kezet nyújtottál. Az életem darabokban volt, velem együtt. Éreztem, hogy te szívből szeretnél segíteni, és minőségi munkát kiadni a kezedből. Nem csak összerakni engem, de annyira megerősíteni, hogy hegyeket tudjak megmozgatni. Ne csak elfogadjam az életet, hanem szeressem. Hogy olyan ember lehessek, aki sosem voltam, de mindig is lenni akartam. Kinyitottam a szekrényemet, és a régóta félretett projekteket kezdtem el folytatni, mert ösztönöztél. Csábító ajánlat. Ezért viszont nagy árat kellett fizetnem: az érzéseimet. Kivetted a szívemet a helyéről, és azzal csak téged szerethettelek. A lelkem és a testem egyaránt sikított a szabadulásért, az ajánlatod volt a láncom. A lélek hiányát testi örömökkel próbáltam kompenzálni, és folyamatos ígéreteket tettem neki, hogy tartson ki, mert megkapja a méltó ajándékát, és te leszel a trófea.

Mégsem jött el a trófea. Mégsem kaptalak meg. De már nem is érdekeltél annyira.

Csak egy kicsit. Újra beszéltünk. A hangod belém kúszott, és végigáradt a testemben, az újraindult szívemben okozott némi fals dobbanást. Tudtam, hogy valahol, mélyen bennem egy kicsit még mindig élsz.

Újra láttalak. Már csak néztelek, de nem kívántalak. Ahogy rádnéztem, nem fojtott el a látvány, kaptam levegőt. Csak halványan elmosolyodtam.

Köszönöm, hogy szerethettelek.