Ha a réggebbi énemmel találkoztál volna, már hónapok óta együtt lennénk, mert a régi énem kereste a lehetőséget egy kapcsolatra. A régi énem utánad fordult volna a lépcsőn, mondvacsinált okokkal kereste volna a társaságodat, akár mások indokain keresztül, és idétlenül vihorászva jelezte volna, hogy nagyon szimpatikus vagy. A régi énem aztán kapott volna egy nagy pofont, amikor kiderül, hogy bocs, de barátnőd van, házas vagy, családapa vagy.
Az új énem ehelyett csak biccentett a lépcsőn, hogy "hm, jó pasi", és továbbment. Az új énemet nem érdekelte a kapcsolat, nem akart tenni érte. Az új énem már nem hitt abban, hogy képes szeretni.. Az új énem nem kérdezett, hanem cselekedett. Nem kérdezte meg, hogy szeretnéd-e, hogy szeressenek, hogy szeretnél-e kiszakadni a mindennapi mókuskerékből, szeretnéd-e, hogy kiszínezzem a megszürkült életedet. Egyszerűen kirúgtalak a mókuskerékből és nyakon öntöttelek a színes festékekkel.
Igen, az új énem már nem az idétlenül vihorászó kislány volt, hanem egy határozott, és mocskosul őszinte nő.
A sok magányosan töltött idő alatt megszerettem az egyedüllétet, és egyre jobban élveztem. Habzsoltam az életet, és nem gondoltam arra, hogy a ma cselekedetének mi lesz a holnapi következménye. Bár titokban megfogadtam magamban, hogy a legközelebbi kapcsolatomat nem fogom elszúrni. A férfijelöltek jöttek, de előbb kiderült, hogy hülyék, mintsem elszúrhattam volna. Nem foglalkoztam azzal, hogy a leendő párom hogyan fogja elfogadni a múltamat. Hozzászoktam a szabadsághoz, és nem érdekelt, milyen ember vagyok. Kedveltek a barátaim, a rokonaim, a munkatársak, vagy épp nem, ezen nem rágódtam, azzal pedig végképp nem törődtem, hogy milyen lennék egy párkapcsolatban. Már egyre távolabbinak és idegennek tűnt, hogy az életemet megosszam valakivel.
Mégis úgy alakul, hogy szerelembe estem. Mégis úgy alakult, hogy mellettem maradtál. Ekkor ébredtem rá arra, hogy most már komolyabban kell foglalkoznom azzal, hogy milyen ember vagyok. Elragadott a félelem. Hirtelen már nem akartam a magányt, nem akartam egyedül lenni, és rettegtem attól, hogy elveszíthetlek. Rettegtem attól, hogy el fogom szúrni. Rettegtem attól, hogy a rettegéstől való rettegés öli meg a kapcsolatunkat. Hirtelen felismertem, hogy vannak érzéseim, és felcsillant a remény, hogy nem leszek különc, hanem talán én is élhetek egy normális életet.
Összesepregettem a múlt szemetét, majd megfordítottam a homokórát.
Egy új időszámítás kezdődik.
Tisztelt írőnő. Drága Erika.
VálaszTörlésElőször is szeretném megköszönni azt, hogy folytattad a blog írását és megosztottad az életed jelentősebb szakaszait. Megismerhettük a vágyaidat érzéseidet bánataidat és a gondolataidat a világről és a mai emberekről.Nagyon, de nagyon tanulságos bejegyzések ezek és remélem lesz még folytatása ezeknek a posztoknak amennyiben erőd kedved és időd engedi természetesen.
Másodszor örülök,hogy valakinek sikerült visszarántania az életbe téged és megmutatnia, hogy igen is mennyire egy csodálatos teremtés vagy te valójában. Megmutatta és visszaadta neked azt az érzést,hogy milyen fontos is egy párkapcsolat és mennyire fontos az ember életében az, hogy legyen valaki mellette aki szereti vigyáz rá és teljes szívéből és lelkéből támogatja őt mindenben és mindenhol.Akivel megoszthatjuk a álmainkat vágyainkat bánatunkat aggodalmainkat és örömünket. Ritka nagy szerencsés ember lehet aki egy ilyen csoda párja lehet, mint te, mert ilyen különleges nőt máshol nem találhatna.De ugye mindenhez kettő ember kell!
Harmadszor:
Nem tudom eléggé elmondani mennyit is változtam hála neked. Megmutattad nekem, hogy igenis van kiért és miért élni. Visszaadtad a vágyaimat céljaimat álmaimat és megmutattad, hogy ha együtt közösen teszünk értük, akkor ezeket gond nélkül teljesíteni tudjuk.Visszaadtad az életemet. Újra tudom értékelni az élet apró örömeit a természet csodáit. Olyanokat figyelek meg újra amik mellett ezelőtt csak elmentem és nem is foglalkoztam velük. Most pedig csak azon vagyok,amikor valami különlegeset látok, hogy bárcsak itt lennél velem és bárcsak együtt élhetnénk át ezt! Felkapartál a padlóról nem egyszer.Megnevetettél akkor, amikor szomorú voltam. Ott voltál nekem,amikor szükségem volt rád. Soha nem hittem, hogy valaha lesz újra egy ilyen gyönyörű nő az életemben,de hála neked újra szerelmes boldog ember vagyok, amiért megkaptam én is az esélyt, hogy újra az legyek aki mindig is szerettem volna lenni.Egyszerűen te voltál a hiányzó darab az életemből és köszönöm neked azt, hogy rávilágítottál arra mit is jelent az a szó, hogy szerelem és szeretetben élni! Ezekért soha nem lehetek elég hálás neked! Olyan jó, hogy vagy!