Képes riport egy képzelt miskolci kerékpárútról - Arra jártam, ahova azt hittem, sima út vezet

De nem hogy sima, hanem szinte semmilyen út nem volt. Köszi, GPS!

Magyarország bicikliútjai elég sok kritikát kapnak, aminek sok esetben alapja is van. Tapasztalatból tudnék felmutatni salgótarjáni vagy miskolci példákat. Most miskolcit fogok. 

Nem vagyok a nagyszájú bringamániás, aki mindenkinek beszól, és nem létező törvénykönyvi paragrafusokkal dobálózok jogászokat megszégyenítően annak az autósnak, aki nem engedett át az úttesten ott, ahol nem is kellene. Én csak szép csendesen elcsordogálok az úton. Vagy a járdán. Ezzel a mai napon gondolom ki is vágtam a biztosítékot egy agyonkigyúrt 30-s pasinál, hiszem egy lépést odébb kellett lépnie miattam. Meg a villanyoszlop miatt, ami ki kell kerülnie, ha nem akar nekimenni. De most miattam nem a bal oldalra kellett kerülni, hanem jobb oldalra. Igazi törvénybontó randalírozó vagyok, amint 3 km/h-val száguldok a járdán, alattam felhevül az aszfalt, repkednek a csatornafedelek és a járókelők ugrálnak el az utamból!

Miután meguntam az Avas - Miskolctapolca útvonalat, valami új után néztem. Kerékpárutak után kutatva nem igazán találtam mezei embernek való térképes változatot. A legtöbb oldalon vagy hiányos volt, vagy pedig elemezve volt, hogy 1996-ban vagy 2010-ben melyik utcától melyik utcáig lehet eljutni biciklivel. Ez szép és jó, de egyrészt '96 óta már elporlott az út, másrészt bár 5 éve élek Miskolcon, még mindig nem tudom fejből az összes utca nevet. 25 év után még Salgótarjánban is tudnának olyan utcát mondani, amit életemben nem hallottam még. Végül szerencsémre sikerült egy viszonylag használható térképet találni. Itt már a bőség zavara lépett fel: egész Miskolc területén rengeteg bicikliút van! Tudtam miből válogatni. Valójában volt egy elképzelésem. Avasról Tapolca felé indulni, át Hejőparkon és az avasi Tesco mellett fel majd ismét az Avas. Indulás előtt már kezdtem gyanakodni a térkép eredetiségét illetően, amikor megláttam azt, hogy aszerint gyakorlatilag a Tiszain körbe-körbe tekerhetek a vágányokon és síneken keresztül. Lényegtelennek gondoltam a pontatlanságokat, nagyjából megnéztem merre kell menni, a többit majd az app mutatja.

Tapolcáig nem is volt gond. Onnan pedig egy köves úton találtam magam hegynek felfelé, telkek közt. Ha nem láttam volna már a demót, hogy milyen kilátás vár rám odafent, talán fel sem mentem volna (bár nem mintha valaha is visszafordultam volna bárhonnan. Így bolyongtam egyszer 2 órát az erdőben).


Szerencsére gyorsan felértem, ahol pedig az előbbi ellentettjében találtam magam, és amint aszfaltra kerültem már egy hófehér 30 millás Merci gördült ki a 20 szobás villa 200 négyzetméteres udvaráról. Innentől csodás utam volt! Egyenes, nem túl lejtős, nem emelkedő, forgalom nélkül, aszfalton! Majd egy magasabb rendű úthoz érve éltem a lehetőséggel, miszerint gépjárművel nem lehet balra kanyarodni, de biciklivel igen! Így indultam el visszafelé, majd tettem bele még egy csavart.

Miskolcon van elrejtve egy furcsa kis körforgalmacska. Egy olyan körforgalmacska, ami a kincs ellentettje: ha rábukkansz, nem örülsz. Ugyanis 3 ki- és be járata van. Azonban ezek a járatok szinte azonnal több utcára válnak szét. Azt hiszem, találó, hogy egy templom mellett van, mert aki rálel a körforgalmacskára (meg sem érdemli ezt a becézést), imádkozhat, hogy ne tévedjen el a miskolci útvesztőben. (Valójában az exemnek sokszor csak azért mondtam, hogy erre jöjjünk kocsival, mert biztos voltam abban, hogy nem találja a helyes utat, muhahaha) Természetesen elsőre rossz utcába mentem (muhaha.....).

Bár Salgótarján hegyek közt fekszik, völgyváros. Több része van lapos mint emelkedő. Van, persze, de oda meg nem megyek. Szóval ezek után az Avas egy Himalája. Az exem régebben felhívta rá a figyelmemet, hogy mi lenne ha körbemennék és csak kicsit halnék meg közben. Ahol a Swift könnyebben húzza fel pehelyke kis seggét, ott talán én is könnyebben húzom fel a hájas nagy seggem. És igaza lett. Most azonban úgy gondoltam hogy a könnyebb utat is lehetne könnyíteni a kis utcákon át. Szépen néztem a térképet, hogy merrefelé mennek, kanyarodtam. Aztán álltam a semmi közepén, és néztem a lábam alatt azt a pár kavicsot. Ez egy autóút? Már 1996-ban sem volt az. Egyáltalán, az Avason, a betondzsungelben, a panelek fellegvárában hogy lehet ilyen elhagyatott, semmilyen hely? Végül a kevesebb kilométert kompenzálta az emelkedő.

Itthon pedig döbbentem néztem, hogy az én komoly erőfeszítésem, dacolásom az elemekkel, élet-halál küzdelmem, fél Miskolc bejárása csupán 10 kilométer volt.