Egyedül a gondolatokkal

Egyedül a gondolatokkal
/Ajánlom Tominak/

Azt mondják, ha az ember párkapcsolatban él, szüksége van egy kis szabadságra, egy kis időre, amikor egyedül van, egyedül lehet a gondolataival, hogy elmélkedhessen. Ez persze csak akkor igaz, ha nem igazi, meghitt párkapcsolatról van szó. Ha együtt éltek, együtt tesztek mindent, akkor a gondolataitokkal is együtt vagytok egyedül. Amikor a mellkasán fekszel, amikor végzi a dolgát, amikor sétáltok, ez mind-mind egy lehetőség rá. Majd rájössz, hogy ha egyedül vagy, képtelen vagy a gondolataiddal foglalkozni, mert csak Ő fog a fejedben járni. Merre jár, hogy van, mi történik vele. Sietsz hazafelé, kezedben a telefon és két hívás között kinézed neten a kedvenc ételének a receptjét és végig pörgeted, hogy miért kell beugornod a boltba, hova dugj valami kis meglepit, hogyan várd; otthon lepd meg, vagy menj ki elé. Nem gondolataid van, hanem csupán egy: Ő.
Akkor vagy igazán egyedül, ha egyáltalán nem vagy egyedül. Ülj ki csúcsidőben a fő tér közepére és csak nézd körülötted az emberek. Rohannak, beszélgetnek, telefonjukba bújnak. Jár a fejük. Mit főzzek? Befejezem a munkát? Elkések? El kell mennem a gyerekért. Mit vegyek szülinapjára? El ne felejtsem felhívni. Holnap orvos. Kenyeret kell vennem. Mintha egy burokba zárkóznának, lehajtott fejjel sietnek, mintha ott sem lennének. Nem vennék észre, ha valakivel történne valami, kivéve ha megsérti a burkot. Akkor felkapod  a fejed, és szidod, hogy nem tud jobban vigyázni. Téged is csak akkor vennének észre a padon, ha valaki megbotlana a lábadban és felháborodna.
Takarítottam, szólt a rádió, főtt a leves, kopogott a zuhogó eső, és egyedül voltam. Nem a gondolataimmal. Csak egyetlen gondolattal: szeretlek.