Az éjszaka
Odakint zuhog az eső, és fúj a szél. Kicsit hűvös van. A konyhaablakban állok, és nézem a lámpát. Az aszfaltra vetett fénye pereme remeg. Valami bezavarja. Fújja a szél, vagy egy bogár zümmöghet a neon körül. Kinyitom az ablakot. Hűvös jön be. Milyen jó lenne nyáron! Kiülnék az erkélyre és hallgatnám a zuhanó cseppeket. A városi távoli zsongását hallani.
Bemegyek a fürdőszobába. Rossz körbenézni. Töredezett hajvégen a mosógépen, a kádban. Összeprüszkölt tükör, mocskos törülköző, fogkrémdarabos mosdó. A szobában porcicák, a porba rajzolt minta lassan eltűnik az újabb porszemektől. Ráférne a lakásra a takarítás. Sok ez egyedül. Fárasztó. Fogmosás közben számba veszem, miket kell megmutatni a páromnak. Mit rakunk a mosógépbe együtt, mit hova mennyit öntünk, mit nyomkodunk, mit tekergetünk rajta.
Kijövök. Hopp, a zárban maradt a kulcs! Kinézek a szobaablakon. Odalent egy busz halad el, csak a körülövező sárga lámpáinak fényeit látni. Kezd kihalni minden.
Lefekszek és nézem a telefonomat. Sok minden jut eszembe. Mégis azon rugózok, vajon mit szólna, ha éjfélkor felhívnám azzal, hogy nem hozta fel a csavarhúzókat és a konnektorom ki akar szakadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése