Tudod, hogy milyen?

Tudod, milyen a szerelem?

Tudod, milyen szeretni és szeretve lenni?

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ezt én meg fogom Neked tanítani. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy én bármit is tanítani fogok Neked. Sőt, ellenkezőleg. Romboló tevékenységet fogok végezni. Évek során a magad köré épített falaidat fogom porrá zúzni és feltörni minden ládikát, ahova eddig elrejtetted az eddigi életed. Előveszem a titkaidat, az álmaidat, az elfojtott érzéseidet és meglengetem előtted, mint egy diadalmi zászlót, hogy jelezzem, innentől én fogok azok helyére költözni.

Édes rombolás lesz. Szeretni fogod, örülni fogsz, ahogyan az eddigi gondos munkád megsemmisül. Még csak el sem gondolkodsz majd azon, hogy akkor mi értelme volt dolgozni rajta?

Olyan vágyakat fogok ébreszteni benned, amiket nem fogsz érteni, amikről nem is tudtad eddig, hogy léteznek, és amik lehet, hogy még egy kicsit meg is fognak őrjíteni. Még kínozni foglak, élvezni, ahogy kaparod a falat, hogy könyörüljek rajtad, és a jót tegyem még jobbá, a szépet még szebbé, a teljeset még teljesebbé. Igazán egésszé. 

Fejre állítom és megforgatom Veled a világot, egészen addig, még teljesen el nem szédülsz. Mikor végre teljesen elveszted a fonalt és magadhoz térsz, akkor már azzal fogsz szembesülni, hogy a Te világod már körülöttem forog. Így fog semmibe veszni a tudomány. Így fogsz belém hülyülni. Így fog megsemmisülni az ész és az értelem.

Elvakulsz. Adj hálát az égnek, hogy nem látod Magadat kívülről. Vagy talán sajnáld, mert nem tudod megállítani saját magadat.

Elsőre még csak magadra sem ismernél. Aztán tudatosulna benned, hogy az tényleg Te vagy. Fognád a fejedet, hogy mit művelsz. Képes leszel egy komplett idiótát csinálni magadból, úgy viselkedni, ahogy még eddig sosem.

Egyszerre érzel nyugalmat és nyugtalanságot. Édes lesz minden ellentét, és ahogyan egyesülnek. Az elegy melegséggel fog szétáradni benned, és megváltoztat mindent. Nem lesz többé rossz. A rossz is jó lesz.

Tudod, ilyen szeretni és szeretve lenni.

Tudod, ilyen a szerelem.