Az első csók
(Ajánlom Tominak)
Az első alkalmak minden ember életében fontosak, és maradandóak. Első nap az iskolában, első autónk, első kutyánk, első találkozás... És az első csók.
Nem emlékszek életem legelső csókjára, hogy kivel, hol, mikor. Talán egy ovis szájrapuszi, talán egy tinédzser menőség. Voltak, voltak, talán a személyre még emlékszek, talán még a helyre is, de már nincsenek meg a párosítások. Egy majdnem csókra emlékszek, amikor egy srác azt mondta, hogy első randin elcsattanhat egy csók, én pedig tiltakoztam, elvégre akkor mindenki a számban mászkálhat. Természetesen nem lett folytatás. Idővel pedig már képtelen voltam rá, undorodtam tőle. Mindig féltem, hogy ha lesz egy kapcsolatom, hogy fogja elfogadni a párom, hogy nem tudom megcsókolni.
Az időszámítás nekem Tőle kezdődik. Tisztán emlékszek az első csókra. Október hatodika volt, hétfő. A nagymamájától jöttünk, a Villanyrendőrnél vártuk a buszt. Nagyon fájt az ínyem, a betegség előfutára volt. Félrevonultunk a Szinva korlátjához. Sötét volt, a hegyoldalban zöldes fényben úszott a kilátó. Ahogy elnéztem a válla fölött, szálloda volt kivilágítva, az épületben égtek a lámpák. Ez volt neki az első, és úgy tekintem, hogy nekem is. Kicsit félt. Közel húztam magamhoz, és szavak nélkül biztattam. Emlékszem utána reakciójára, és a sajátomra. Felemelő érzés volt. Öröm volt, furcsa boldogság töltött el. Minden félelmem szertefoszlott, és csak csókolni akartam, újra és újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése