Gondolatok a párkapcsolatról

Gondolatok a párkapcsolatról

A kapcsolat alapja a bizalom és őszinteség. Egy baráti kapcsolaté. Egy szerelmi párkapcsolat azonban egészen más dolgokra épül. Szükség van alapra, amire a közös álmaink kastélyát építgetjük. Ez az alap pedig nagyon egyszerű, csupán két dologból tevődik össze: hasonlóság és ellentét. Az, hogy egyes dolgokban közös gondolkodásmódunk legyen, miközben másokban teljesen eltérjünk egymástól. A közös dolgok vonzanak egymáshoz két, önmagában haszontalannak tűnő követ, és az ellentétek hatására gyémántokká csiszolódnak.
Egy párkapcsolatban fontos, hogy a felek ne egymás mellett legyenek, hanem egymásért. Aki mellettünk áll, az állhat velünk szemben is, aki velünk van, az lehet nélkülünk is. De aki értünk van, az értünk is lesz.
A hétköznapi értelemben a párkapcsolat két emberből áll: a Férfi és a Nő. A Nő ösztöne, hogy a Férfi anyja helyett anyja legyen, a Férfi pedig tudja, hogy mit akar a Nő, még ha azt ő maga sem tudja. A pár mindkét tagja azonban vágyik törődésre, ami a másik kedvenc tevékenysége: vigyázni, védeni, ápolni.
Női szemmel könnyű elmondani, mi mire vágyunk. Apró meglepetésekre. Hogy párunk megjelenjen ott, ahol tudjuk, hogy lehetetlen. Egy levelet találni a postaládában Tőle, vagy egy szál rózsát az asztalon. A legminimálisabb ajándékra. Arra, hogy ne veszítse el a türelmét, ha épp menstruálunk, és nyávogva változtassuk másodpercenként azt, hogy mire vágyunk, vagy ha épp nyüszítve hozzábújunk.Ő pedig azonnal megvenni azt, amiért a kirakatban sóvárogtunk és túlérzékenységünk miatt majdnem sírtunk, hogy nem vehetjük meg, pedig csak be kellett volna menni az üzletbe.
És mire vágyik a Férfi? Vannak átfedések. Olyan meglepetések, amiket mi is el tudunk sütni. Azonban rózsát nem vehetünk neki. Így mi adjuk azt, ami amúgy a dolgunk. Belépünk a konyhába, és ügyetlenül, kétbalkezesen megcsináljuk a kedvenc ételét, sütijét. Sokszor annak megadása, amit szeretnénk, önhibánkon kívül nem sikerül.
Egy párkapcsolat nem felhőtlen. Emlékszünk még az első pillanatokra, amikor azt hittük, minden ilyen tökéletesen marad, és egyszer csak mégis lettek rossz napok. A szeretet azonban a jó napokban is tud apró fájdalmat okozni. Elég csak elbúcsúzni egy emailezésből, elég csak nem találkozni, amikor számítunk rá, és hirtelen valami nagyon rossz odabent. Ez az úgy nevezett egészséges fájdalom. Megszokni nem lehet, de elkerülhetetlen, és kell is. Olyan, mint a recept. Sok hozzátevő kell, van, amiből pedig csupán egy csipetnyi, de kell. Ettől lesz, olyan finom és kellemes.

Az első csók

Az első csók
(Ajánlom Tominak)

Az első alkalmak minden ember életében fontosak, és maradandóak. Első nap az iskolában, első autónk, első kutyánk, első találkozás... És az első csók.
Nem emlékszek életem legelső csókjára, hogy kivel, hol, mikor. Talán egy ovis szájrapuszi, talán egy tinédzser menőség. Voltak, voltak, talán a személyre még emlékszek, talán még a helyre is, de már nincsenek meg a párosítások. Egy majdnem csókra emlékszek, amikor egy srác azt mondta, hogy első randin elcsattanhat egy csók, én pedig tiltakoztam, elvégre akkor mindenki a számban mászkálhat. Természetesen nem lett folytatás. Idővel pedig már képtelen voltam rá, undorodtam tőle. Mindig féltem, hogy ha lesz egy kapcsolatom, hogy fogja elfogadni a párom, hogy nem tudom megcsókolni.
Az időszámítás nekem Tőle kezdődik. Tisztán emlékszek az első csókra. Október hatodika volt, hétfő. A nagymamájától jöttünk, a Villanyrendőrnél vártuk a buszt. Nagyon fájt az ínyem, a betegség előfutára volt. Félrevonultunk a Szinva korlátjához. Sötét volt, a hegyoldalban zöldes fényben úszott a kilátó. Ahogy elnéztem a válla fölött, szálloda volt kivilágítva, az épületben égtek a lámpák. Ez volt neki az első, és úgy tekintem, hogy nekem is. Kicsit félt. Közel húztam magamhoz, és szavak nélkül biztattam. Emlékszem utána  reakciójára, és a sajátomra. Felemelő érzés volt. Öröm volt, furcsa boldogság töltött el. Minden félelmem szertefoszlott, és csak csókolni akartam, újra és újra.