Volt egy vihar. Nem nagy. Különleges.
Rengeteg definíciót találhatunk arra, hogy mi a zápor, zivatar, talán még a viharra is. Mégis gyerekkoromból a vihar klasszikus modellje azt jelenti számomra, hogy nagy eső, nagy villámlás, nagy dörgés, esetleg szél vagy jégeső. Igazából mindegy: essen, zengjen és nagyon. Az idő telik, 2017 van, fontos a modernizáció. Magyarul minden változik, hiszen gondoljunk csak bele: az ezredforduló lassan húsz éve volt! Változik a vihar. "Modernizálódik". Zöld szakértőink ezt szakszóval globális felmelegedésnek nevezik és mutogatnak embertársaikra: "a te hibád!".
Amióta néhány éve egyedül lakok, felismertem, hogy félek az éjszakai viharoktól. Gyerekkoromban a teraszon ültünk a sötétben és néztük, hogy távol villámlik. Amíg távol van, addig jó. Valójában nem is a vihartól félek. Ijedős vagyok. Borzalmasan. A saját hajam halálra tud rémiszteni. Egyszóval, nem a dörgéstől, nem a villámtól félek, hanem attól, hogy meg fogok ijedni. Attól a típustól, ami a szemközti házba csap és zeng a másodpercek tört része alatt.
Az érkező zivatar - bár nem merem így megnevezni, hogy ez abba a kategóriába tartozik-e, tehát az érkező vihar - most egy kicsit másmilyen hanggal jött. Nem vagyok az a szomszéd, aki láncfűrésszel indul fel a negyedikre, mert ott hangosan tüsszentett valaki az éjszaka közepén, de döbbenten kukucskáltam ki a takaró alól, hogy ilyenkor mégis ki, mit és miért dobál kifelé az ablakon? Ahogy az ablakomhoz közeledtem, éppen egy hullámpala röppent be a fák közé akár egy papírrepülő. Majd még egy landolt az autó mögött. Majd bal felől ismét egy az út közepére szállt, le a többi közé.
Első emeleti magasságban karra tett kézzel és óriási vigyorral álltam az erkélyem biztonságában és figyeltem, ahogyan a szél a legfelső tetőket bontva úgy dobálja szét annak darabjait, mint amikor a kutya csont ásás közben repteti szét a földet maga mögé. Legyőztem a félelmemet, és hamarosan áttértem a távoli villámlások gyönyörködésére, figyeltem a lámpafényben víztől csillogó aszfaltot szerteszórt tető darabokkal, faágakkal, levelekkel díszítve.
Hiába, a vihar is modernizálódik. Így történt meg, hogy aznap éjszaka a klasszikus eső helyett hullámpala hullott alá az égből.
